Az utolsó mérkőzésünkre már félig megteltek a lelátók, közel ötszáz néző láthatta, ahogy Sándor Tamás már a 2. percben, Bogdanovics az 5., majd egy percre rá Leandro betalálnak a Fehérvár hálójába. Játszott a Loki, labdarúgóink önzetlenül próbálták helyzetbe hozni társaikat, a befejezés nem mindig sikerült pontosra, viszont annál látványosabbra. A kimaradt lehetőségek után egy perc alatt két gólt szerzett a Fehérvár, csakhogy még izgalmasabbá váljon az összecsapás. Mindkét edző sorcserékkel frissítette csapatát, az iram az eddigi találkozók alkalmával a legnagyobb volt, potyogtak a gólok, ennél több nem is kellhetne egy szurkolónak. A szünet előtt Zsolnai növelte előnyünket, és végre a debreceni nézők hangját is lehetett hallani. Hat perccel a vége előtt már nyolc gólnál tartott az ütközet, a DVSC játszhatott nyugodtabban, hiszen két fával vezettek a mieink. Ez a különbség nemsokára elolvadt, miután Dajic szépített, majd Pálfi egyenlített. Az utolsó percben Sidibe büntetőből megszerezte az idő közben parázs hangulatúvá vált mérkőzésen a győzelmet.
Ezzel a sikerrel a Tatabánya-Paks meccstől függetlenül bejutottunk - ráadásul első helyről - a január 27-i, debreceni döntőbe.

DVSC-TEVA – Fehérvár 6-5 (4-2)

Vezette: Solymosi, Sulyok.
DVSC: Csernyánszki – Mészáros, Dombi, Sándor, Zsolnai, Leandro.
Cserék: Szatmári, Nagy R., Komlósi, Bogdanovics, Brnovics - Vukmir, Kiss, Dzsudzsák, Thierry, Sidibe.
Fehérvár: Viniczai - Kocsis, Lattenstein, Nagy D., Sitku, Mohl.
Cserék: Terjék, Bozic, Csizmadia, Dajic, Horváth F. – Kakas, Horváth Á. Meggyes, Pálfi, Csobánki.
Gól: Sándor (2.), Bogdanovics (5.), Leandro (6.), Terjék (8.), Csizmadia (9.), Zsolnai (12.), Sitku (15.), Kiss (17.), Dajic (20.), Pálfi (22.), Sidibe (büntetőből 24.)
Kiállítva: Vukmir (2 perc)